Anusvara jelentése: az indiai írások orrhang-diakritikuma

Jelentés és fonetikai szerep

Általánosságban az anusvara két, egymáshoz közeli szerepet tölthet be:

• Homorganikus nasál: gyakran egy rövid orrhangot jelöl, amely a következő mássalhangzó artikulációjához igazodik (például /m/ a labialisok előtt, /n/ a dentálisok előtt, /ɲ/ a palatálisok előtt, /ŋ/ a velárisok előtt).
• Magánhangzó-nasalizáció: bizonyos hagyományokban és írásokban az anusvara a magánhangzó nazalizáltságát jelöli (vagy a magánhangzóra vonatkozó nasalizációt jelezheti).

Típusok és elnevezések különböző írásokban

Különböző indiai írásokban az anusvara megjelenése és elnevezése eltérő:

• Devanagari: az anusvara tipikusan ponttal (bindu) van jelölve a betű felett (például मं). A devanagari írásban a candrabindu (ँ) is előfordul, amely inkább a magánhangzó nasalizációját jelöli; az anusvara gyakran konzonszonáns-noszifikációt vagy homorganikus nasált képvisel.
• Bengáli: a bengáli nyelvben az anusvara neve অনুস্বার (onushshar, onushshor, anusbar, onusbar, onuswar stb.). Itt az onushshar egy ferde vonal feletti körként íródik ((ং)) és fonetikailag általában /ŋ/ hangot jelöl; a বাংলা «[baŋla]» kiejtésében is ez szerepel. Bár a bengáli fonológiában a jel tipikusan egy mássalhangzót képvisel (ঙ), az írásrendszer kezelheti diakritikumként, mivel a jel mindig közvetlenül az előző mássalhangzóhoz kapcsolódik, még akkor is, ha a nyomdai vagy grafikai megjelenítésben a mássalhangzók külön vannak: বাং-লা-দে-শ bang-la-de-sh, nem pedig বা-ং-লা-দে-শ ba-ng-la-de-sh a বাংলাদেশ (Bangladesh) esetében. Az onushshar soha nem ejtődik együtt az eredendő "ô" magánhangzóval, és önállóan nem visel magánhangzójelet (vokális előtt a ঙ betűt használják).
• Egyéb írások: a gujaráti, kannada, telugu, malájálam, orija és más indiai írások is használnak anusvarához hasonló jelölést, amely formai és funkcionális különbségeket mutathat.

Fonológiai viselkedés (példák)

Gyakorlati példák a különböző realizációkra:

• Devanagari: सं (san/sã) — sok nyelvben a következő mássalhangzó helyzetének megfelelő homorganikus nasál képződik, pl. अंक /aŋk/ «szám».
• Bengáli: বাংলা [baŋla] — az onushshar itt tipikusan /ŋ/.
• Általános asszimiláció: az anusvara előtti nasál általában a következő mássalhangzó artikulációjához igazodik: velárisnál /ŋ/, palatálisnál /ɲ/, dentálisnál /n/, labialisnál /m/.

Candrabindu és anusvara közti különbség

Candrabindu (például devanagariban: ँ) és anusvara (ं) gyakran összekeverhető, de hagyományosan eltérő funkciójuk van: a candrabindu elsősorban a magánhangzó nasalizációját jelöli, míg az anusvara sokszor rövid nasális mássalhangzót vagy homorganikus nasált jelöl. A valós használatban azonban a két jel funkcionalitása és használata nyelvtől és dialektustól függően átfedhet.

Írásbeli kezelés és transliteráció

Írásban az anusvarát diakritikus jelként kezelik (a legtöbb észak-indiai írásban a betű fölé kerülő pont vagy speciális jelek formájában). A transliterációban gyakran jelölik ṃ vagy ṁ szimbólummal (a latin átiratok és tudományos átírások variálhatnak). A szabványos Unicode-kódpontokból néhány példa:

• Devanagari sign anusvara: U+0902
• Devanagari candrabindu: U+0901
• Bengali sign anusvara (onushshar): U+0982

Összefoglalás

Az anusvara nem egyetlen, univerzális hangot jelöl, hanem egy funkcionális jelölés az indiai írásokban, amely a kontextustól és a nyelvtől függően vagy orrhangot (homorganikus nasált), vagy magánhangzó-nasalizációt jelent. A pontos viselkedés megértéséhez mindig figyelembe kell venni az adott nyelv és írásrendszer szabályait és hagyományait.