A Fudzsi-hegy Hōei-kitörése (Hōei dai funka) 1707. december 16-án kezdődött (Hōei 4. év 11. hónapjának 23. napja) és körülbelül 1708. január 1-jéig tartott (Hōei 4. év 12. hónapjának 9. napja) az Edo-korszakban. A kitörés során nem volt lávafolyás, de hatalmas mennyiségű vulkáni hamu és törmelék került a levegőbe: a becslések szerint legalább 800 millió köbméter (0,8 km³) tefra vált ki. A hamu nagyon nagy területeken – köztük Izu, Kai, Sagami és Musashi tartományokban – esőszerűen hullott, és még a majdnem 100 km-re fekvő Edót is elérte.

A kitörés a Fudzsi-hegy keleti–délkeleti lejtőjén következett be, és három, sorba rendeződő nyílást alakított ki, amelyeket később 1-es, 2-es és 3-as számú Hōei-nyílásoknak neveztek el. A kitörés robbanásos jellege (a Pliniusi–Vulkáni stílusú kitörésekhez hasonló) nagy hamufelhővel, hamufallal és ballisztikus kilövellésekkel járt; a robbanások köveket és sziklákat is kipréseltek a kráterből. A Fudzsi azóta nem mutatott hasonló nagykitörést, de a tudomány mai állása szerint továbbra is aktív vulkánnak számít, és folyamatosan figyelik.

Számos kutató szerint a kitörést részben az azt megelőző nagy földrengés (a 1707. október 28-i Hōei-földrengés) idézhette elő vagy gyorsíthatta fel: a rengés által keltett törések és a magma mozgása elősegíthette a ventilek megnyílását a hegy keleti lejtőjén. A kitörés utáni napokban és hetekben a tevékenység változó intenzitással folytatódott, és a hamufelhő miatt széles körű mezőgazdasági károk, terméskiesés és helyenként élelmiszerhiány alakult ki.

Következmények és hatás

  • A nagy mennyiségű hamu súlyos károkat okozott a gabonakultúráknak és gyümölcsösöknek; sok helyen a talajt vastagon borította a vulkáni anyag, ami évekig tartó gazdasági nehézségeket eredményezett.
  • Az épületekre és infrastruktúrára hulló hamu a tetők bedőlését, vízellátási és közlekedési zavarokat okozott; a finom hamu belélegezve egészségügyi problémákat is előidézett.
  • A kitörés kulturálisan is hatott: korabeli leírások és művészi ábrázolások – köztük későbbi mesterképek – tanúsítják a jelenség erejét és az akkori társadalomra gyakorolt hatását.

Hōeizan-kráter és művészi megjelenítése

A kitörés nyomán a hegy keleti–délkeleti oldalán kialakult kis krátert Hōeizan (Hōei-hegy) néven említik, mert a kitörés a Hōei 4. évében történt. A híres japán festő, Hokusai egyik sorozatában, A Fuji-hegy száz látképe című munkájában is megjelenik a kitörés nyomán kialakult forma, amely a Fudzsi lejtőinek változását és a vulkanikus tájat ábrázolja.

A kráter ma és megközelítése

Ma a Hōeizan-kráter a Fudzsi népszerű túraútvonalai mentén tekinthető meg: legkönnyebben a Fujinomiya vagy a Gotemba ösvény felől közelíthető meg. A kráter peremére és annak környékére látogatáskor fontos figyelembe venni az időjárási körülményeket és a hegyi szabályokat: a Fudzsi hegyen szezonális korlátozások, lezárások és biztonsági előírások lehetnek érvényben, továbbá a terület geológiai aktivitása miatt a szakhatóságok figyelése ajánlott.

A Hōei-kitörés a Fudzsi legutóbbi nagyobb kitörései közé tartozik, és ma is fontos vizsgálati tárgya a vulkanológusoknak, akik figyelik a hegyet, hogy jobban megértsék a kitörési mechanizmusokat és csökkentsék a jövőbeli veszélyek kockázatát.