Geddes terv Tel-Avivra

A Geddes-terv jellemzői és alapelvei

Geddes, aki eredetileg biológus és szociológus volt, megbízást kapott Tel-Aviv új városának tervezésére, amelyet az ősi Jaffa kikötőváros mellé építettek. A város tervezésére alkalmazott elvei feltűnően hasonlítottak a ma már New Urbanism néven ismert tervezési elképzelésekhez - a gépjárműforgalommal szemben a gyalogosokra helyezték a hangsúlyt, a közösségi és polgári életérzést a városi terek használatával ösztönözték, és a bőséges zöld növényzet jelentős hangsúlyt fektetett a minimális környezeti lábnyomra. A személygépkocsi-forgalmat minimálisra csökkentették, és a várost gyalogos léptékben képzelték el. Ez a városrészi identitás döntő szerepet játszott Tel-Aviv mint város sikerében.

A Geddes-terv másik fontos eleme a "szuperblokk" használata volt, amely a 20. század elején és közepén volt népszerű, és a modernista mozgalomból eredt. A fő elv az volt, hogy extra nagy tömböket hozzanak létre, amelyeket inkább fő-, mint mellékutak határolnak, és keskeny, egyirányú utcák szelik át őket, amelyeket úgy terveztek, hogy az átmenő forgalmat megakadályozzák. E szuperblokkok célja az volt, hogy elősegítsék a közösséget és a polgári élet érzését. Ennek érdekében úgy tervezték, hogy minden tömb közepén egy központi közterület (kert vagy középület) legyen. A valóságban a kereskedelmi tényezők azt eredményezték, hogy ezek közül a központi terek közül csak keveset sikerült közhasználatra átvenni.

Kertek

Geddes részben az Ebenezer Howard által kidolgozott kertvárosi mozgalomból merített ihletet, és arra törekedett, hogy a zöldfelületek szerves részét képezzék Tel-Aviv városának. E célból tervei szerint az épületek egy adott területnek legfeljebb egyharmadát foglalhatták el, és e korlátozások célja az volt, hogy a buja zöldövezetekkel jól ellátott városrészek maximális lehetőségét biztosítsák.

Építészet

Geddes nem írt elő egy bizonyos építészeti stílust a terület számára, hagyományosan egy, a brit kertvárosi mozgalom mentén tervezett város a régió hagyományos stílusán alapuló építészeti stílusra törekedne. Geddes felismerte, hogy az általa tervezett lakosság többsége Európából és a világ más részeiről érkező bevándorló lesz. Egy kifejezetten "zsidó stílus" kialakítását szorgalmazta. Érdekes módon Geddes a tervezési jelentésében nem sok többet közölt erről a stílusról szóló ajánlásokról.

Romlás és fejlődés

A Geddes-terv megvalósulását követő évtizedekben a terület hanyatlani kezdett, és a város hanyatlása miatt jelentős volt a közvélemény panasza és elégedetlensége. Ezt a romlást később a terület 1950-es évekbeli gyors újjáépítésének indokaként használták fel. Megjegyezték azonban, hogy a város hanyatlásával kapcsolatos rosszallás gyorsan nosztalgiává változott, amikor a régi épületeket elkezdték lebontani, hogy helyet csináljanak az új fejlesztéseknek. Ennek következtében jelentős erőfeszítéseket tettek a Geddes által tervezett történelmi városrészek megőrzésére, és 1984-ben megalakult az épületek és helyszínek megőrzésével foglalkozó tanács, hogy megvédjék azokat.

Kritika

Tel-Aviv alaprajzának kritikusai szerint Tel-Aviv nem egy klasszikus értelemben vett szép város. Az építkezés és a lakóegységek (lakóházak) alacsony színvonalát okolják ezért, arra hivatkozva, hogy a kialakított épületek csúnyák és olyanok, mint a csomagolóládák, amelyeknek az erkélye cipősdoboz.

További kritikaként fogalmazódott meg, hogy a város nem jól birkózott meg a növekvő népességgel és a személygépkocsi-forgalommal, amelyet Geddes annak idején nem látott előre. A korai várostervezés további kritikája a rossz épületszerkezet és a megfelelő karbantartás hiánya volt.

A Tel-Aviv Geddes tervezésével kapcsolatos kritikák ellenére, bár Tel-Aviv nem mentes a modern közlekedési és fejlesztési problémáktól, amelyekkel ma minden városnak szembe kell néznie, Tel-Avivot széles körben sikeres városnak és a modern Izrael szimbólumának tekintik.