A floppylemez (vagy a mai szabvány szerint 3 1/2 floppy) egy cserélhető mágneses adathordozó, amelyet adatok tárolására és átadására terveztek. A floppylemezeket hagyományosan számítógépek, laptopok és egyes más eszközök — például korai digitális fényképezőgépek, elektronikus hangszerek vagy régebbi játékkonzolok — használták. Az adatok olvasásához és írásához a lemezt egy floppylemez-meghajtóba (floppy-meghajtó) kell helyezni.

Típusok és méretek

  • 8 hüvelykes (8"): az első általánosan használt típus a 1970-es évek elején jelent meg. Merev, köralakú, papíros vagy műanyag tokban volt, és főként korai számítógépeknél használták.
  • 5,25 hüvelykes (5,25"): a 8"-asnál vékonyabb, hajlékony lemezek voltak; sok személyi számítógép a 1980-as években ezzel a formátummal működött. Léteztek egyszeres és dupla sűrűségű változatai (például 360 KB és 1,2 MB kapacitások).
  • 3,5 hüvelykes (3,5"): a modern szabvány; merev műanyag tokba zárt, fém tolózárral ellátott lemez. A legismertebb kapacitások: 720 KB (DD), 1,44 MB (HD) és ritkábban 2,88 MB (ED). Egy normál 3,5 hüvelykes lemez tipikusan 1,44 megabájtnyi adatot képes tárolni — ez általában elegendő egyszerű szöveges dokumentumokhoz.

Kapacitás és formátumok

A floppylemezek sokkal kevesebb adatot tárolnak, mint például egy CD-ROM vagy egy USB flash meghajtó. A különböző meghajtók és lemezek eltérő formátumban (sávok, szeletek, szektorok) működnek; a gyakoribb kapacitások a következők:

  • 360 KB (5,25" DD, korai PC-formátum)
  • 720 KB (3,5" DD)
  • 1,2 MB (5,25" HD)
  • 1,44 MB (3,5" HD) — tipikusan 1 474 560 bájt
  • 2,88 MB (3,5" ED) — ritkán elterjedt, nem vált széles körben használttá

Egyes speciális, nagyobb kapacitású megoldások is léteztek: az 1980-as évek végén készült 2,88 MB-os lemez például 2,88 megabájtot tudott tárolni, de nem lett népszerű. Az 1990-es években megjelentek a nagyobb kapacitású cserélhető lemezes rendszerek is: a legismertebbek az Zip-meghajtó és a Jaz-meghajtó voltak (mindkettőt az Iomega gyártotta); a Zip-kazetták 100 MB-tól (később 250 MB, 750 MB) nyújtottak tárolókapacitást, a Jaz cartridge-ek pedig GB-os nagyságrendű helyet adtak.

Rövid történet

A floppy-technológia az 1970-es évek elején jelent meg (az első széles körben használt típus az 8 hüvelykes volt). A 1980-as években a 5,25" formátum volt elterjedt a személyi számítógépeknél, a 1990-es évek elején pedig a 3,5" vált szabvánnyá. A technológia népszerűsége a 2000-es években csökkent, miután a nagyobb kapacitású és gyorsabb adathordozók, például a CD-k, DVD-k, majd a USB flash meghajtók és az internetes fájlátvitel elterjedtek.

Hogyan működik és hogyan néz ki

A floppylemez egy vékony, rugalmas műanyag lemez, amelyet mágneses réteg borít. Olvasó/író fejek mozognak a lemez felett, és a mágneses felület lokális változásait érzékelve tárolják vagy olvassák az adatokat. A 3,5" lemezeknek jellemző eleme a fém tolózár (shutter), amely védi a lemez széléhez érő részt, és a kis ízületi nyílás, ahol a meghajtó hozzáfér.

Sok lemezen található write-protect fül vagy kivágás, amely megakadályozza az írást, ha lezárják. A lemezeket előbb formázni kellett, mielőtt használatba vették: a formázás létrehozza a sávokat és szektorokat, amelyeket a fájlrendszer használ.

Miért szorultak háttérbe a floppylemezek?

  • Korlátozott tárolókapacitás: egy 1,44 MB-os lemez ma már nagyon kevés.
  • Relatív lassúság: az adatátvitel és a műveletek lassabbak voltak, mint a CD/DVD vagy a modern flash-meghajtók esetén.
  • Fizikai sérülékenység: hajlamosak voltak a karcolásra, porra, mágneses hatásokra és az idővel romló mágneses rétegre.
  • Kényelmetlenség nagy mennyiségű adat mozgatására — egyszerűbb és olcsóbb lett a nagy kapacitású USB-meghajtók és hálózati megoldások használata.

Megőrzés, adatmentés és ma használat

Bár a floppylemezeket és meghajtóikat ma már nem gyártják széles körben, régi készletek és gyűjtők révén még hozzáférhetők. Sok ipari berendezés és régi számítógép továbbra is floppylemez-meghajtót igényel a szoftverfrissítésekhez vagy konfigurációk betöltéséhez, ezért sok helyen külső USB floppy-meghajtókat használnak.

Ha régi floppylemezeken lévő adatokat szeretnénk megőrizni:

  • Használjunk jó állapotú meghajtót és olvassuk be a lemezeket mielőbb — a mágneses réteg idővel romlik.
  • Készítsünk lemezképeket (.img, .ima) és tároljuk azokat modern, biztonságos adathordozón vagy felhőben.
  • Kíméljük a lemezeket hőtől, párától és erős mágneses mezőtől.

Összegzés

A floppylemez fontos szerepet játszott az adathordozás korai időszakában: egyszerű, olcsó és könnyen cserélhető megoldást nyújtott. Az idővel megjelent nagyobb kapacitású, gyorsabb és megbízhatóbb technológiák — például a USB flash meghajtók — háttérbe szorították. Azonban a floppy a számítástechnika történetének jellegzetes és jól felismerhető eleme, amelyet gyűjtők, gyártók és néhány régi rendszer még ma is használ.