Draize-teszt: mi az, hogyan működik, viták és alternatívák

Hogyan zajlik a vizsgálat?

A módszer általános menete:

• a vizsgálati anyag felvitele az állat bőrére vagy szemére;
• a hatás időnkénti értékelése (például az expozíció utáni néhány percben, órákban és napokban);
• az anyag lemosása a meghatározott expozíciós idő után;
• a bőr- és szemelváltozások megfigyelése akár 14 napig, hogy megállapítsák a gyógyulás mértékét vagy a maradandó károsodást;
• súlyos, visszafordíthatatlan károsodás esetén az állat elaltatása, enyhébb esetekben rehabilitáció és bizonyos esetekben újrafelhasználás, ha nem maradt maradandó elváltozás.

A megfigyeléseket többféle szövetre (például szaruhártya, kötőhártya, írisz, bőr) kiterjedő pontozórendszerrel értékelik; ezek alapján döntik el a szer irritáló vagy maró hatását. A pontozás célja a hatás súlyosságának számszerűsítése, de az értékelés egyes elemei szubjektív megítélésen alapulhatnak.

Értékelés és osztályozás

A Draize-teszt során különböző szem- és bőrreakciókat külön mérnek (például szaruhártya-eltérés, kötőhártya-vörösödés, chemosis, szemváladék). Ezek alapján összegezett pontszámot állítanak elő, amely segít a termék kockázati kategorizálásában és a további óvintézkedések meghatározásában. A részletek – például a pontozási skála és a besorolási határértékek – szabályozásonként vagy vizsgálati protokollonként eltérhetnek.

Kritikák és etikai aggályok

A Draize-teszt rendkívül ellentmondásos volt és maradt is. Kritikusai több fő problémát emelnek ki:

• Állatjóléti aggályok: a teszt szenvedést okozhat, és súlyos esetben állatok elaltatásához vezet;
• Fajok közötti különbségek: a nyulak szemének és bőrének reakciója nem mindig tükrözi pontosan az emberi reakciókat, ezért a humán relevancia vitatott;
• Szubjektivitás: a vizuális értékelés erősen megfigyelőfüggő lehet, ami növeli az eredmények változékonyságát;
• Tudományos korlátok: egyes anyagoknál a teszt túlérzékeny vagy pontatlan lehet bizonyos mechanizmusok felderítésében.

Az eredeti módszert ezért sokan kegyetlennek és tudománytalanul elavultnak tartották. Az állatjóléti és tudományos aggályok hatására a kutatás és a szabályozók egy része alternatív módszerek fejlesztésére és bevezetésére összpontosított.

Szabályozási trendek és a Draize-teszt helyzete

Bár korábban az FDA és más szabályozó hatóságok a Draize-tesztet elfogadott vizsgálatként kezelték — az egyik korábbi állítás szerint "a mai napig egyetlen tesztet vagy tesztek sorozatát sem fogadta el a tudományos közösség [a] ... Draize-teszt helyettesítésére" — az elmúlt évtizedekben változott a hozzáállás. Az OECD és egyes nemzeti hatóságok továbbra is meghatározzák az in vivo vizsgálatok kritériumait (például az OECD TG 405 a szemirritációra vonatkozó vizsgálati irányelv), de egyre több in vitro és alternatív módszert is elfogadnak, illetve integrált vizsgálati stratégiákat (ITS) alkalmaznak.

Az Európai Unió például 2013 óta tiltja a kozmetikumok állatokon végzett tesztelését és a kozmetikai hatóanyagok állatokon végzett vizsgálatának piaci forgalmazását, ami jelentősen csökkentette a Draize-teszt kozmetikai alkalmazását. Az Egyesült Államokban nincs teljes tiltás, de a hangsúly az alternatív módszerek elfogadására és alkalmazására helyeződik.

Refinálás és mérséklés

A Draize-teszt kritikája miatt a gyakorlatban számos "refinement" intézkedést vezettek be: érzéstelenítők alkalmazása, kisebb adagok használata, gondos mosási protokollok, és azon esetek kizárása a vizsgálatból, ahol in vitro módszerekkel már káros hatás bizonyított. Ezek a lépések a szenvedés csökkentését és a felesleges tesztek számának mérséklését szolgálják.

Alternatívák és helyettesítő módszerek

Számos in vitro és ex vivo módszer kifejlesztésével a Draize-teszt egyes alkalmazásai helyettesíthetők. Fontosabb alternatívák:

• HET-CAM (hen's egg chorioallantoic membrane): csirketojás chorioallantois membránján végzett vizsgálat, szemirritáció modellezésére;
• ICE (isolated chicken eye): izolált csirke-szem használata ex vivo vizsgálatokhoz;
• BCOP (bovine corneal opacity and permeability): szarvasmarha szaruhártya ex vivo vizsgálata, amely a szaruhártya átlátszóságának és permeabilitásának mérésén alapul;
• Rekonstrudált humán szaruhártya vagy kötőhártya modellek (RhCE): például EpiOcular és hasonló rendszerek, amelyek emberi sejtekből létrehozott háromdimenziós szövetmodellek;
• in vitro sejtalapú vizsgálatok, in chemico módszerek és in silico (QSAR, számítógépes predikciók) modellek;
• Integrált vizsgálati stratégiák, amelyek több alternatív módszer kombinálásával adnak megbízhatóbb besorolást a humán kockázat megítéléséhez.

Ezek a módszerek egyes kategóriákban már elfogadottak és szabályozó elismerést is kaptak, ami csökkenti az in vivo Draize-tesztek számát és súlyosságát. Azonban bizonyos esetekben — például ha az alternatív módszerek ellentmondó vagy hiányos eredményt adnak — a szabályozók még kérhetnek in vivo vizsgálatot.

Összegzés

A Draize-teszt történelmileg fontos szerepet játszott a vegyi anyagok és kozmetikumok biztonságosságának felmérésében, ugyanakkor súlyos etikai és tudományos kritikáknak is ki volt téve. Az elmúlt évtizedekben a tudomány és a szabályozás mind inkább az alternatív, emberre releváns és állatbarát módszerek fejlesztése és elfogadása felé mozdult el, miközben bizonyos helyzetekben a Draize-alapú vizsgálatok még néhány országban előfordulhatnak.