A réce (Anas crecca), gyakran eurázsiai récének nevezett kacsa, elterjedt Európában és Ázsiában. A legtöbb helyen egyszerűen csak réce néven említik, mert sok vidékén ez az egyik leggyakoribb kacsa. A teal szó eredetileg a kék és a zöld közötti, a madár szemkörnyékén látható élénk színre utal.

Leírás

Az eurázsiai réce kistermetű vadkacsa: testhossza általában 34–38 cm, szárnyfesztávolsága 53–59 cm, testtömege 300–500 g között mozog. A hím (drake) nászruhája jellegzetes: gesztenyebarna fején egy élénk zöld, szemöldökszerű csík húzódik a szem vonalában, a test halk, finom mintázatú; a nőstény barnás, erőteljesen pettyezett, kevésbé feltűnő. A fiatalok és a telelő tollazat kevésbé kontrasztos.

Élőhely és vándorlás

Általában nyílt, sekély, növényzettel övezett vizes élőhelyeken fordul elő: nádassal, sással szegélyezett tavakon, lagúnákban, elárasztott réteken és lassú folyók partján. A mérsékelt éghajlatú területeken költ, de a hidegebb hónapokban délre vonul, hogy elkerülje a fagyos körülményeket; európai állományok délebbre, Afrika és Délnyugat-Ázsia felé, ázsiai populációk pedig kelebb és délre vándorolnak. Többnyire társas madár: pihenő- és telelőhelyein gyakran nagyobb csapatokban fordul elő.

Táplálkozás

Nem merülő, hanem ún. felkaparó (dabbling) kacsa: a vízfelszínen úszva vagy félbehajolva, a csőrével a víz felső rétegéből és iszapból keresi táplálékát. Főként vízinövények magvait, gyökereit, valamint különféle vízi ízeltlábúakat (rovarlárvák, rákok, csigák) fogyaszt. Telelőhelyein a mezőgazdasági területeken is táplálkozhat, tápláléka ilyenkor gabona- és vetőmagmaradványokat is tartalmaz.

Szaporodás

Költési időben a nőstény a part közeli sűrű növényzetben, rejtett fészekben rakja le a tojásokat. A tojó általában 8–12 tojást költ, az időtartam 21–23 nap körüli. A fiókák rögtön a kikelés után röpképesek nem, de rövid időn belül követik anyjukat és táplálék után kutatnak (precocialis fejlődés). A hímek a költési időszak kezdetén feltűnőbb nászruhát viselnek, sok esetben a költési periódus után csatlakoznak a telelőcsapatokhoz.

Hangok

A hím jellegzetes, magas, sípoló hangokat ad ki (gyakran „tii-tii” jellegű), míg a nőstény mélyebb, rekedtebb típusú, kacsa-szerű hangot hallat, amely a veszélyre vagy a fiókák figyelmeztetésére szolgál.

Veszélyek és megőrzés

A faj nem számít jelenleg veszélyeztetettnek (IUCN: Least Concern), nagy elterjedése és stabil populációja miatt. Ugyanakkor helyi szinten problémát okoz a vizes élőhelyek lecsapolása, vízszennyezés, valamint a túlzott vadászat. Megőrzéséhez fontos a mocsarak, nádasok és sekély vizes élőhelyek védelme és fenntartása.

Rokon fajok

Korábban az észak-amerikai zöldszárnyú récét (A. carolinensis) sokáig ugyanannak a fajnak tekintették, de a modern vizsgálatok külön fajként tartják számon. A két faj közötti határvonalak néha elmosódnak és hibridizáció is előfordul.

Az eurázsiai réce könnyen felismerhető kis termete és a hím jellegzetes fejmintázata miatt; ha bizonytalan vagy egy megfigyelésnél, érdemes megfigyelni a méreteket, a fej- és szárnytarkázatot, illetve a hangokat, illetve összevetni a helyi madárhatározókkal.