Kollektivizmus – meghatározás, történet és kulturális jelentése
Fedezze fel a kollektivizmus fogalmát, történetét és kulturális hatásait—társadalmi elméletek, antropológia és Hofstede elemzése egy cikkben.
A kollektivizmus olyan eszmék és értékek összessége, ahol a csoport jóléte nagyon magas prioritást élvez.
Ferdinand Tönnies német szociológus a Gemeinschaft (közösség) és Gesellschaft (társadalom) kifejezésekkel írta le a kollektivizmus és individualizmus korai modelljét. A Gemeinschaft kapcsolatokat, amelyekben a közösségiséget helyezik előtérbe, a kis, vidéki falusi közösségekre tartották jellemzőnek. Egy antropológus, Redfield (1941) visszhangozta ezt a felfogást a népi társadalmat a városi társadalommal szembeállító munkájában.
Max Weber (1930) a vallás szemszögéből szembeállította a kollektivizmust és az individualizmust, és úgy vélte, hogy a protestánsok individualistábbak és önállósodottabbak, mint a katolikusok, akik az emberek közötti hierarchikus, egymástól függő kapcsolatokat támogatják. Hofstede (1980) nagy hatással volt a kultúrák közötti kutatások korszakának bevezetésére, amely a kollektivizmus és individualizmus dimenziója mentén végzett összehasonlításokat. Hofstede a kollektivizmust és az individualizmust egyetlen kontinuum részeként fogalmazta meg, ahol az egyes kulturális konstruktumok egy-egy ellentétes pólust képviselnek. A szerző úgy jellemezte a kollektivizmus magas fokát valló egyéneket, mint akik beágyazódtak a társadalmi környezetükbe, és a közösségi célokat az egyéni célokkal szemben előnyben részesítik.
Mit jelent pontosan a kollektivizmus?
A kollektivizmus alapvetően az egyén és a csoport viszonyára fókuszál. Jellemzői közé tartozik a csoportidentitás, a közös felelősség, a lojalitás és a szociális kötelékek hangsúlyozása. Az egyéni döntéseket gyakran a családi, baráti vagy munkahelyi közösség elvárásai, normái és céljai határozzák meg. A kollektivista kultúrákban a személyes siker kevésbé fontos önmagában, mint a csoport sikere és harmóniája.
Történeti és elméleti kitekintés
A Tönnies–Redfield–Weber vonal mellett a modern kulturális pszichológia is számos fogalmat és mérőeszközt dolgozott ki a kollektivizmus vizsgálatára. Például Triandis és más szerzők megkülönböztetik a vertikális és horizontális
Kollektivizmus a politikában és a gazdaságban
A kollektivista értékek különböző politikai rendszerekben jelenhetnek meg: a szocialista és kommunista ideológiák például formálisan a közösségi tulajdont és a közjó előtérbe helyezését hirdetik, de a mindennapi kollektivizmus nem azonos feltétlenül egy adott politikai rendszerrel. A munkahelyen a kollektivizmus csapatmunkát, közös döntéshozatalt és a csoportteljesítmény értékelését eredményezi.
Kulturális példák és földrajzi eloszlás
Sok tanulmány szerint (így Hofstede elemzéseiben is) az ázsiai, afrikai és latin-amerikai társadalmakban jellemzőbb a kollektivista értékrend, míg a nyugati társadalmakban erősebb az individualizmus. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ez általánosítás: országon belül, társadalmi csoportok és egyének szintjén nagy eltérések lehetnek.
Következmények a mindennapi életben
- Kapcsolatok: erősebb családi és közösségi kötelékek, nagyobb hangsúly a kölcsönös támogatáson.
- Döntéshozatal: konszenzuskeresés, ritkábban az egyéni szereplő gyors önálló döntései.
- Nevelés és oktatás: csoportmunka, tekintélytisztelet, kollektív célok hangsúlyozása.
- Pszichológiai hatások: erős társas támogatás és biztonságérzet, ugyanakkor nagyobb társadalmi nyomás és konformitás.
Mérések és kritikák
A kollektivizmus mérésére több módszer és skála létezik, de a kutatók gyakran figyelmeztetnek a túlzott leegyszerűsítésre. A kritikák szerint az individualizmus–kollektivizmus tengelye túl általánosítható, nem veszi eléggé figyelembe a belső változatosságot, a történeti változásokat és az egyénekben egyszerre jelenlévő kettősségeket. Emellett a kultúrák közötti összehasonlításoknál a mérőeszközök kulturális elfogultsága is problémát jelenthet.
Kortárs jelentőség
A globalizáció, migráció és információs társadalom hatására sok kultúra vegyes mintázatokat mutat: egyes területeken individualista normák erősödnek (pl. önmegvalósítás), máshol pedig a közösségi támogatás és hálózatok megőrzése marad hangsúlyos. A kollektivizmus vizsgálata ma is fontos, mert segít megérteni, hogyan alakítják a kulturális értékek a viselkedést, a politikát és a gazdaságot.
Összefoglalva: a kollektivizmus nem csupán elméleti fogalom, hanem a mindennapi életben tapasztalható, sokrétű értékrendszer, amely befolyásolja az identitást, a társas kapcsolatokat és a társadalmi intézményeket. A kutatás továbbra is finomítja a meghatározásokat és módszereket, hogy jobban tükrözze a kultúrák közötti és belföldi sokszínűséget.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a kollektivizmus?
V: A kollektivizmus egyfajta etika, amely az emberek csoportosulásán alapul. Arra összpontosít, hogy mi a jó az egész csoportnak, nem pedig az egyéni érdekekre.
K: Miben különbözik az individualizmustól?
V: Az individualizmus azon alapul, hogy az emberek egyének, és arra összpontosít, hogy mi a jó az egyes embereknek. Támogatja, hogy az emberek függetlenek legyenek és saját céljaikat kövessék, valamint hogy sok szabadságuk legyen. A kollektivizmus ezzel szemben úgy véli, hogy egy ember nem olyan fontos, mint egy sok emberből álló csoport, és gyakran ösztönzi a kompromisszumokat, hogy a dolgok mindenki számára jobbak legyenek, ne csak saját maga számára.
K: A kollektivizmus a politika része?
V: Igen, a kollektivizmus és az individualizmus egyaránt olyan filozófiai álláspont, amely a politika része.
K: Honnan származik az individualizmus szó?
V: Az "individualizmus" szót eredetileg a szocialisták használták, hogy megtámadják ellenségeiket, akik nem támogatták a szocializmust.
K: Milyen típusú kollektivizmusok léteznek?
V: A kollektivizmusnak sokféle típusa létezik, ami jelentheti a közösség, a kormány, a társadalmi osztály, a faj vagy valamilyen más csoport szolgálatát.
Keres