1951 Central Missouri–Southwestern: visszautasított touchdown és sportszerűség
1951 Central Missouri–Southwestern: a mérkőzés, ahol a Southwestern visszautasította a touchdownt — megható sportszerűség, Harold Hunt legendás tette és fotója.
Az 1951-es Central Missouri State vs. Southwestern labdarúgó-mérkőzés egy egyetemi labdarúgó-mérkőzés volt a Central Missouri State Mules és a Southwestern Moundbuilders között. A találkozót 1951. szeptember 14-én rendezték a Sonner Stadionban Winfieldben, Kansas államban. A mérkőzés arról vált különösen ismertté, hogy az egyik csapat edzője visszautasította a játékvezetők által megítélt touchdownt, és ezzel világszerte példát mutatott sportszerűségből.
Az eset lefolyása
A harmadik negyedben a Southwestern félhátvédje, Arthur Johnson egy hosszú futást fejezett be az oldalvonal közelében, a Southwestern kispadjához legközelebb. A játékvezető touchdownt jelzett, és a 2000 fős közönség éljenzett. Ekkor történt az, ami ritka az élsportban: a Southwestern vezetőedzője, Harold Hunt, kirohant a pályára, és hangosan kihirdette: "A Southwestern visszautasítja a touchdownt!".
Hunt azonnal jelezte a játékvezetőknek, hogy Arthur Johnson érintette az oldalvonalat, tehát a játéknak már vége volt az oldalvonalon való kilépéskor, így a touchdown nem érvényes. A játékvezetők, bár egyike sem látta magától biztosan a kilépést, végül elfogadták Hunt állítását és érvénytelenítették a touchdownt. Visszatették a labdát arra a pontra, ahol Hunt szerint Johnson kilépett. Később a futásról készült fotó megmutatta, hogy Huntnak igaza volt; a képet a Winfield Daily Courier közölte.
Szereplők, nyilatkozatok és bizonyíték
A Central Missouri vezetőedzője, Tate C. Page a történteket "a sportszerűség legszebb tettének" nevezte, amit valaha látott. A mérkőzés egyik játékvezetője, W. P. Astle, megjegyezte, hogy a mérkőzésen előírt négy játékvezető helyett csak három volt jelen, és ennek hiányát okolta részben a helyzetért: "Ha a negyedik játékvezető jelen lett volna, hogy fedezze azt, amit én nem tudtam volna fedezni ... soha nem fedeztem volna fel a 'legnagyobb' embert, akivel valaha is találkoztam".
A fotódokumentáció (a Winfield Daily Courierban megjelent kép) később alátámasztotta Hunt állítását, és ez a vizuális bizonyíték nagy szerepet játszott abban, hogy az eset hiteles, ellenőrizhető példája maradjon a sportszerű magatartásnak.
Sportérték és utóélet
Az esetet széles körben elismerték mint a fair play erőteljes megnyilvánulását: a saját csapat érdeke helyett az igazságot és a játékszabályok betartását választotta az edző. A This Week magazin ezért Huntot a "Az év futballistája" címre jelölte, elismerve ezzel a sportszerű magatartást és annak példamutató jellegét. Az 1951-es mérkőzés azóta is többször idézett történet a sportetikáról, és számos sportvezető, oktató és médiaszemélyiség említi, amikor a fair play fontosságáról beszélnek.
Miért fontos ma is?
Az eset rávilágít arra, hogy az igazság és a sportszerűség fontosabb lehet, mint egy rövid távú versenyelőny. Emellett felhívta a figyelmet az officiálok megfelelő létszámának és elhelyezkedésének jelentőségére a párhuzamosan zajló események megbízható lefedéséhez. Ma is tanulságként szolgál edzőknek, játékosoknak és szurkolóknak: a sportban az erkölcsi hozzáállás, a tisztesség és az önellenőrzés ugyanolyan értékes, mint a győzelem.
Az 1951-es Central Missouri–Southwestern mérkőzés rövid, de jelentős története így maradt meg az amerikai egyetemi futball emlékezetében: nem csak egy mérkőzés volt — egyben emlékeztető is arra, hogy a fair play néha győz a pályán.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a futballmeccs neve?
V: Az 1951-es Central Missouri State vs. Southwestern futballmérkőzés.
K: Mikor játszották a mérkőzést?
V: 1951. szeptember 14-én.
K: Hol játszották a mérkőzést?
V: A Sonner Stadionban, a kansasi Winfieldben.
K: Miről ismert a mérkőzés?
V: A csapat visszautasította a játékvezetők által megítélt touchdownt.
K: Ki utasította vissza ezt az elutasítást?
V: Harold Hunt, a Southwestern vezetőedzője rohant ki a pályára, hogy azt kiáltsa: "A Southwestern visszautasítja a touchdownt!".
K: Honnan tudta Hunt edző, hogy Johnson kilépett a pályáról?
A: A futásról készült fotó később megmutatta, hogy Hunt edzőnek igaza volt, és a Winfield Daily Courierben jelent meg.
K: Mit mondott W. P. Astle játékvezető erről az esetről?
V: Megjegyezte, hogy csak három játékvezető volt a mérkőzésen a szabályos négy helyett, és azt mondta: "Ha a negyedik játékvezető jelen lett volna, hogy fedezze azt, amit én nem tudtam volna fedezni ... Soha nem fedeztem volna fel a 'legnagyobb' embert, akivel valaha is találkoztam".
Keres