Victoria Claflin Woodhull, később Victoria Woodhull Martin (1838. szeptember 23. – 1927. június 9.) a női választójogi mozgalom amerikai vezetője volt. Ő volt az első női elnökjelölt az Egyesült Államokban, ugyanakkor élete és pályafutása számos vitát és botrányt is kiváltott. Sokoldalú személyiségként tűnt fel: aktivista, újságírónő, üzletasszony és vitatott reformerként ismert, aki következetesen kijátszotta a korabeli nemi és társadalmi korlátokat.

1872-es elnökjelöltség és a vita az alkalmasságról

1872-ben Woodhull indult az Egyesült Államok elnöki tisztségéért, a National Equal Rights Party (Nemzeti Egyenlő Jogok Pártja) jelöltjeként. A jelöltségét történészek többsége az első női elnökjelöltségként tartja számon, bár voltak és vannak viták a jelöltség jogszerűségéről és komolyságáról. Az egyik gyakran idézett probléma az életkori követelmény: az alkotmány szerint az elnöknek legalább 35 évesnek kell lennie, és Woodhull 1838-as születése miatt a 1873. márciusi beiktatás idején még nem töltötte be ezt a korhatárt (35. születésnapja 1873 szeptemberében volt). Ennek ellenére a korabeli sajtó jelentései között nem volt általános hangsúly az életkori akadályon, és maga a jelölés politikai és szimbolikus jelentőséggel bírt.

A jelöltség további vitapontja volt, hogy a párt alelnökjelöltjeként gyakran említik Frederick Douglass nevét; Douglass később tagadta, hogy elfogadta volna a jelölést. Woodhull választási győzelmet nem ért el, és nem kapott szignifikáns elektori támogatást, de indulása előrevetítette a nők választójogi és politikai részvételének későbbi kiterjesztését.

Aktivizmus, kiadvány és botrányok

Woodhull és húga, Tennessee Claflin korán vállaltak vezető szerepet a reformmozgalmakban. Közösen üzemeltették a Woodhull & Claflin's Weekly című lapot, amelyben a női jogok, a társadalmi reformok, a munkásérdekek és a párkapcsolati szabadság kérdéseit hirdették. A lap botrányokba keveredett, amikor 1872-ben közölték a prédikátor Henry Ward Beecher állítólagos viszonyára vonatkozó vádakat; a közlés és a vonatkozó anyagok megjelentetése miatt Woodhullt és húgát obszcenitás és rágalmazás vádjával is letartóztatták és bírósági eljárás alá vonták. Ezek a peres ügyek és a közéleti támadások erősen befolyásolták politikai tevékenységét és közmegítélését.

Üzleti tevékenység és társadalmi előrejutás

Woodhull és húga Wall Streeten is tevékenykedtek: saját brókeri vállalkozást indítottak, ami szintén rendkívüli figyelmet kapott, hiszen ritkaságszámba ment, hogy nők ilyen területen dolgozzanak. Életútjára gyakran alkalmazták a „rongyokból a gazdagságig” (rags-to-riches) narratívát: szegény családi háttérből indult, és több voltátváltáson keresztül emelkedett fel a nyilvánosság és a vagyon tekintélyes rétegeihez.

Magánélet, későbbi évek és örökség

Woodhull magánélete is mozgalmas volt: háromszor ment férjhez, és harmadik házassága után vette fel a Martin családnevet (így ismerték később Victoria Woodhull Martin néven). Életének későbbi szakaszában részben Angliában telepedett le, ahol további társadalmi és politikai érdeklődést tanúsított. 1927-ben hunyt el.

Victoria Woodhull öröksége kettős: egyrészt előfutára volt a nők politikai részvételének és a választójogi harcnak, másrészt radikális nézetei és botrányai miatt sokáig vitatott és mellőzött alak maradt a történetírásban. Ma ismertsége növekszik, és személye a 19. századi amerikai reformmozgalmak összetettségének és feszültségeinek fontos példája.

  • Főbb tevékenységek: női választójogi aktivizmus, lapkiadás (Woodhull & Claflin's Weekly), brókeri tevékenység.
  • 1872: elnökjelöltség a National Equal Rights Party színeiben; vita a jelöltség jogszerűségéről és a lehetséges alelnökjelölt személyéről.
  • Hagyaték: vitatott, de meghatározó alak a nők politikai jogaiért folytatott küzdelem korai történetében.