Pinta Pinta Tjapanangka — Pintupi álomképek festője (Papunya Tula)

Pinta Pinta Tjapanangka: legendás Pintupi aboriginal művész, Papunya Tula tagja — Tingari álomképek, ikonikus fekete-fehér-okker festmények, nemzetközi múzeumokban.

Pinta Pinta Tjapanangka (1920-as évek vége – 1999) ausztrál aboriginal művész volt, aki a Papunya Tula művészeti mozgalom egyik korai tagjaként vált ismertté. A nyugati sivatagi iskolához tartozó festészet egyik kiemelkedő képviselője volt; a pintupi közösség hagyományos álomképeit (a Tingari-t) jelenítette meg műveiben. Festményein mitológiai események és ősutak történetei tűnnek fel, különösen azok, amelyek szülőföldje — többek között Winparrku (Mount Webb), a MacDonald-tó és a Mackay-tó környékén — körül játszódtak.

Élete

Pinta Pinta Nyugat-Ausztráliából származott; Yumariban, a Nagy Homoksivatag területén született valószínűleg az 1920-as évek végén (1927–1928 körül). Korai éveiben nomád életmódot folytatott a sivatagban, és csak viszonylag későn került kapcsolatba a fehér társadalommal: az 1950-es években családjával gyalogosan eljutott Haasts Bluffba, a kormány élelmiszer-ellátó helyére. Csoportja az egyik utolsó volt Ausztráliában, amelyik hagyta el a sivatagot és költözött be a külvilág által fenntartott telepekre.

Festeni az 1970-es évek közepén kezdett Papunyán, a Papunya Tula mozgalom pezsgő alkotói közegében. 1981 után Kintore-ba költözött, miután az új közösséget megalapították. 1984-ben Pinta Pinta és családja Winparrku (Mount Webb) közelében, Kintore és Kiwirrkurra között létesített egy állandó telephelyet, és a család később átköltözött oda. 1988 körül rövid ideig kapcsolatba került a filmforgatással: feltűnt az Evil Angels című film készítése során.

Művészete

Pinta Pinta munkáira jellemző a visszafogott, földszíneket előnyben részesítő paletta: sok festménye fekete, fehér és okkersárga árnyalatokból áll. Kompozícióiban rendszerint megjelennek a körök és vonalak, amelyek a Tingari-álmodók útvonalait, táborhelyeit és a „nyomokat” — az álmodók lépteit és mozgását — ábrázolják. Ezek a motivumok egyszerre térképszerűen dokumentálják a tájat és szimbolikusan jelenítik meg a mitológiai történeteket és a törzsi törvényeket.

Technikájában a Papunya Tula-művészek körében elterjedt anyagokat és módszereket alkalmazta: a hagyományos mintákat modern festőanyagokkal (gyakran akril) vitte vászonra vagy falapra, miközben megtartotta a történetekkel és helyekkel kapcsolatos titkos, rituális jelentésrétegeket. Képein a geometrikus absztrakció és a térbeli jelölések erőteljesen érvényesülnek, ezért munkái fontos példái a nyugati sivatagi festészet egyedi vizuális nyelvének.

Kiállítások és gyűjtemények

Pinta Pinta művei nemzetközi és ausztrál gyűjteményekben is megtalálhatók: alkotásai szerepelnek többek között az Ausztrál Múzeum gyűjteményében, a VictoriaNemzeti Galériában és az Északi Terület Múzeumában és Művészeti Galériájában. Munkái hozzájárultak ahhoz, hogy a Papunya Tula-alkotók és a nyugati sivatagi festészet szélesebb körben is ismertté váljanak, valamint hogy a kortárs aboriginal művészet elismerést kapjon a hazai és nemzetközi művészeti színtéren.

Személyes élet és örökség

Pinta Pintának két fia született: Máté (valószínűleg az 1960-as évek elején) és Nyilyari (körülbelül 1965 körül). Nyilyari maga is ismert művésszé vált, így a család több generáción át folytatta a kulturális és művészi hagyomány átörökítését. Pinta Pinta Tjapanangka munkássága ma is fontos forrás a pintupi mitológia és a nyugati sivatagi művészet megértéséhez, valamint példa arra, hogyan olvadhatnak össze a hagyományos történetmesélés és a modern festői formanyelv.

Kérdések és válaszok

Q: Ki volt Pinta Pinta?

K: Mikor született?

K: Milyen típusú művészetet festett?

K: Hol élt a fehér társadalommal való kapcsolatfelvétel előtt?

K: Melyik évben kezdett el festeni?

K: Milyen színeket használt a festményein?

Keresés betűvel