Saint Kittsben, vagy amikor Saint Kittset egy másik országban képviselik, az államfőt a helyiek Szent Kristóf és Nevis királyaként ismerik. A király teljes hivatalos címe magyarul általában így hangzik: Károly, Isten kegyelméből, Szent Kristóf és Nevis, valamint más birodalmainak és területeinek királya, a Nemzetközösség feje.
Az alkotmányos gyakorlat szerint a király Szent Kitts és Nevis ügyében csak az ottani miniszterek tanácsára (azaz a helyi kormány tanácsaira) támaszkodik. Ennek történeti és jogi oka, hogy az 1931-es Westminsteri Statútum rögzítette a Nemzetközösségi országok függetlenségét: a brit kormánynak nincs joga más Nemzetközösségi államok belügyeibe utasításokat adni vagy azok nevében dönteni.
A király alkotmányos és ceremoniális feladatait a gyakorlatban rendszerint a helyi képviselője, a Saint Kitts és Nevis főkormányzója látja el. A főkormányzó fontosabb szerepei és jogkörük röviden:
- A kormány kinevezése: a miniszterelnök és a miniszterek kinevezése (a gyakorlatban a választások és a parlamenti viszonyok szerint történik).
- A parlament összehívása és feloszlatása: a főkormányzó hívja össze a parlamentet, illetve szükség szerint feloszlathatja azt a kormány tanácsára.
- Törvényhozás jóváhagyása: a képviselők által elfogadott törvényeket a főkormányzó „királyi jóváhagyással” (royal assent) teszi jogerőssé.
- Kinevezések és díjazások: bírók, magas állami tisztségviselők és kitüntetések adományozása.
- Reprezentáció és kontinuitás: állami ceremóniákon képviseli az államot; biztosítja az intézmények folytonosságát alkotmányos válságok idején.
A főkormányzó szerepe alapvetően ceremoniális és a miniszterelnök, illetve a kabinet tanácsain alapul, de rendelkezik ún. tartalékkötelezettségekkel (reserve powers), amelyeket rendkívüli alkotmányos helyzetekben – például kormányválság esetén – önállóan is alkalmazhat.
A főkormányzót a király nevezi ki, de ezt a kinevezést a szövetségi miniszterelnök tanácsára teszi; a főkormányzó általában „a király tetszésére” tölti be hivatalát (azaz elméletileg a király bármikor visszahívhatja, a gyakorlatban azonban a helyi kormány javaslata döntő).
Szent Nevis szigetének saját kormányzata is van: a Nevis-sziget belső ügyekben jelentős autonómiát élvez, saját szigeti gyűléssel és premierrel. A szövetségi (federális) ügyek és az alkotmányos keretek azonban továbbra is a szövetségi kormány és a főkormányzó hatáskörébe tartoznak.
A trónöröklést formálisan az angol törvények szabályozzák, elsősorban az 1701-es Act of Settlement (Trónöröklési törvény) és az ezután hozott kapcsolódó szabályok. A közelmúltban (2011–2013 között) több olyan módosítást fogadtak el, amelyek például megszüntették a trónöröklésben a férfi előjogát, és tilalmat vezettek be bizonyos házassági kikötésekre; az ilyen jelentős változtatások csak a Nemzetközösség érintett államainak egyetértésével léphetnek életbe, mert minden uralkodónak több, függetlenül létező királyságban is ugyanaz az államfő.
Összefoglalva: Szent Kitts és Nevis alkotmányos monarchiája a királyt (jelenleg III. Károlyt) tekinti államfőnek, de a mindennapi alkotmányos szerepeket és ceremóniális feladatokat a helyi főkormányzó gyakorolja, a kormány tanácsaira támaszkodva. Ez a rendszer biztosítja az államhatalom folytonosságát, miközben a döntésekért a helyi, választott kormány viseli a felelősséget.