Elizabeth Gladys Millvina Dean (1912. február 2. – 2009. május 31.) 97 éves korában hunyt el; ő volt az RMSTitanic 1912. április 15-én bekövetkezett elsüllyedésének utolsó élő túlélője volt. Millvina Dean volt a legfiatalabb ember a hajón — mindössze két hónapos csecsemő —, ezért személyesen nem emlékezett az eseményekre, amelyek a Titanic elsüllyedésével kapcsolatosan az emlékezet részévé váltak.
Korai élet és a Titanic
Két hónapos volt, amikor édesanyjával, édesapjával és testvérével a Titanicra szállt. Amikor a hajó jéghegynek ütközött, az apja megérezte az ütközést, és utasította feleségét, hogy öltöztesse fel a gyerekeket és menjenek a fedélzetre. Dean, az édesanyja és a testvére mindannyian beszálltak egy mentőcsónakba és életben maradtak; az apja azonban nem élte túl a katasztrófát. Mivel Millvina csak kicsi volt az esemény idején, későbbi életében sem voltak személyes emlékei a süllyedésről — a történetet szüleitől és korabeli beszámolókból ismerte meg.
Későbbi élet, közéleti szerep és vélemények
Évtizedeken keresztül viszonylag csendes életet élt, és csak később, körülbelül hetvenéves korától kezdett részt venni a Titanichoz kapcsolódó megemlékezéseken és eseményeken. Bár idővel a Titanic „élő kapcsolataként” a közfigyelem középpontjába került, határozottan ellenezte a katasztrófa kizsákmányolását szórakoztatási célokra. Nem szerette, ha a Titanic témáját üzleti vagy látványos formában használják fel, és kritikusan viszonyult az érzékeny tragédia filmes feldolgozásaihoz: az egyetlen nagyobb Titanic-film, amit megnézett — az Egy emlékezetes éjszaka — számára túl fájdalmas volt.
Millvina Dean a nyilvánosság előtt tisztelettudóan, de határozottan képviselte azt az álláspontot, hogy a Titanic emlékét elsősorban a tragédia áldozatainak tiszteletben tartásával, nem pedig üzleti céllal kell kezelni. Ennek ellenére részt vett megemlékezéseken, interjúkban és jótékonysági eseményeken, ahol gyakran fogadta a közönség figyelmét és tiszteletét.
Utolsó túlélő és örökség
Dean lett az utolsó élő Titanic-túlélő, amikor Barbara West 2007. október 16-án elhunyt. Millvina Dean halála 2009-ben záróakkordot jelentett egy történelmi fejezet számára: vele megszűnt az élő közvetlen kapcsolat az 1912-es katasztrófával. Halála után széles körű médiaérdeklődés kísérte életének és túlélésének történetét, és emlékezete tovább él a Titanic emlékét ápoló rendezvényeken és kiállításokon.
Mivel személyes emlékei a süllyedésről nem voltak fennmaradóak, Dean emlékezete és nyilatkozatai főleg arra emlékeztetnek, milyen fontos a múlt tragédiáinak tiszteletteljes, emberközpontú megőrzése. Élete és közéleti szereplése hozzájárult ahhoz, hogy a Titanic emlékezete ne csak statikus tényként, hanem élő tiszteletadásként maradjon fenn.