Jürgen Habermas
Jürgen Habermas (született 1929. június 18-án) német filozófus és szociológus, vagyis olyan személy, aki különböző társadalmakat tanulmányoz. Egyfajta elméletet használ, az úgynevezett kritikai elméletet, amelyben azt vizsgálja, hogyan használják az emberek a hatalmat. Az amerikai pragmatizmus elméletét is használja, amely a cselekvések hatásai alapján vizsgálja, hogy valami igaz-e vagy sem. A nyilvánosság elméletével kapcsolatos munkásságáról ismert. A hatalmat a demokráciában és a politikában tanulmányozza. Azt is tanulmányozza, hogy az emberek hogyan alakítanak ki egy társadalmat a nyelv és a kommunikáció segítségével, és megpróbálja megérteni, hogyan működik együtt ez a társadalom és a kormányzat.
Életrajz
Habermas az észak-rajna-vesztfáliai Düsseldorfban született.
Habermas a gimnázium elvégzéséig a Köln melletti Gummersbachban élt. Jürgen protestáns vallásos családban nevelkedett, mivel nagyapja a Gummersbachban működő szemináriumot, vagyis vallási iskolát vezette. Jürgen Habermas a göttingeni (1949/50), a zürichi (1950/51) és a bonni (1951/54) egyetemekre járt. Bonnban 1954-ben doktorált (PhD). 1954-ben Das Absolute und die Geschichte című munkájával. Von der Zwiespältigkeit in Schellings Denken (Az abszolútum és a történelem: az ellentmondásról Schelling gondolkodásában).
1956-tól a frankfurti Johann Wolfgang Goethe Egyetemen Max Horkheimer és Theodor Adorno kritikai teoretikusok irányításával filozófiát és szociológiát tanult. Horkheimer ugyanis arra kérte Habermast, hogy változtasson a disszertációján. Habermas ezt nem akarta megtenni, és úgy vélte, hogy a frankfurti iskola nem volt helyes a modern kultúráról alkotott nézeteiben. Habermas kilépett a Frankfurti Iskolából (amely inkább egy gondolkodási iskola, mint egy téglából és habarcsból épült iskola).
A marburgi egyetemen a marxista Wolfgang Abendroth vezetésével habilitált, azaz a legmagasabb tudományos fokozatot szerezte meg politikatudományból. Habilitációs munkájának címe Strukturwandel der Öffentlichkeit; Untersuchungen zu einer Kategorie der Bürgerlichen Gesellschaft (1989-ben jelent meg angolul The structural transformation of the public sphere: an inquiry into a category of bourgeois society). 1961-ben magándoktor lett Marburgban. A Heidelbergi Egyetemen a filozófia "rendkívüli professzoraként" (tanszék nélküli professzor) kezdett dolgozni. Hans-Georg Gadamer és Karl Löwith szerezték neki ezt az állást. 1964-ben Habermas visszatért Frankfurtba, hogy átvegye Horkheimer filozófiai és szociológiai állását.
1971-től a München melletti Starnbergben működő Max Planck Intézet vezetője volt, és 1983-ig dolgozott ott, két évvel fő műve, A kommunikatív cselekvés elmélete megjelenése után. Habermas ezután visszatért frankfurti tanszékére, a Társadalomkutató Intézet vezetőjeként. Miután 1993-ban visszavonult Frankfurtból, Habermas számos könyvet és cikket írt. 1986-ban megkapta a Deutsche Forschungsgemeinschaft Gottfried Wilhelm Leibniz-díját, amely a német kutatás legmagasabb kitüntetése. Az Illinois állambeli Evanstonban található Northwestern Egyetem "állandó vendégprofesszora" és a New York-i The New School "Theodor Heuss professzora".
Habermas 2003-ban elnyerte az Asztúria hercegének díját a társadalomtudományok terén. Habermas volt a 2004. évi Kiotói-díjas a művészetek és filozófia szekcióban is. San Diegóba utazott, és 2005. március 5-én a San Diego-i Egyetem Kiotói Szimpóziumának részeként előadást tartott A vallás nyilvános szerepe szekuláris környezetben címmel az egyház és az állam szétválasztásáról. Megkapta a 2005-ös Holberg Nemzetközi Emlékdíjat (kb. 520 000 euró).
