David Lynch (született 1946. január 20.) amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer és képzőművész, akit leginkább a Twin Peaks sorozat és olyan kultikus játékfilmek, mint az Eraserhead, Blue Velvet, Az elefántember és a Mulholland Drive szerzőjeként ismernek. Munkássága egyszerre ötvözi a surrealizmust, a noir-elemeket és az álomszerű, gyakran nyugtalanító képi világot; filmjeiben visszatérő motívumok a kisvárosi titkok, a látszólagos normális élet mögötti sötétség, valamint a hang- és látványtervezés precizitása.
Főbb művek és televízió
Első egészestés filmje, az Eraserhead (1977) máig kultikus státusznak örvend; az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára filmarchívumában társadalmi, történelmi vagy esztétikai jelentősége miatt külön figyelmet kapott. Lynch legismertebb sorozata a Twin Peaks, amelyet Mark Frosttal közösen alkotott; az eredeti sorozat 1990–1991 között futott, és 2017-ben visszatért egy különleges, kritikailag is kiemelt évaddal (Twin Peaks: The Return). A filmjei közül kiemelkedik még a pszichológiai thrillerként is felfogható Blue Velvet, a megható és történelmi ihletésű Az elefántember (John Hurt főszereplésével), valamint a többértelmű és álomszerű Mulholland Drive (2001). 2006-ban készült kísérleti hangulatú játékfilmje az Inland Empire, amelyet digitális videóra vett fel.
Korai rövidfilmek
Híres korai rövidfilmjeiről is; az Az ábécé (The Alphabet) és A Nagymama (The Grandmother) a legismertebbek. Az Az ábécé az iskolázástól és a tanulással kapcsolatos félelmektől, szorongástól szóló, kísérleti jellegű munkaként ismert; A Nagymama története egy magányos fiúról szól, aki különös módon "növeszt" magából egy nagymamát, mintha növényből nevelne magot.
Rendszeres munkatársak és zene
Lynch számos művészsel állt hosszú távú kapcsolatban: gyakran dolgozott együtt a színész Jack Nance-szel (aki több filmjében is feltűnt), a zeneszerző Angelo Badalamentival (aki többek között a Twin Peaks és a Blue Velvet hangulatáért felelős), valamint olyan színészekkel, mint Kyle MacLachlan és Laura Dern. Emellett Lynch maga is foglalkozik zenével, képzőművészettel, fotó- és grafikai munkákkal, kiállításokkal és lemezekkel.
Díjak és elismerések
Pályafutása során Lynch háromszor kapott jelölést az Oscar-díjra rendezés kategóriában és egyszer jelölték forgatókönyvírásért. Többszörösen díjazták nemzetközi fesztiválokon: Cannes-ban elnyerte az Arany Pálmát (Wild at Heart esetében), Velencében pedig életművéért megkapta a Arany Oroszlánt. Franciaországban kétszer is elismerték a legjobb külföldi filmnek járó César-díjjal. Munkásságát számos további elismerés, retrospektív és filmfesztivál díja követte világszerte.
Stílus, hatás és egyéb tevékenységek
Lynch filmjeinek egyik jellegzetessége a hang- és atmoszférateremtés: a természetellenes, gyakran torzított hangok és a gondosan komponált képek együttesen hoznak létre "lynchi" hangulatot, amelyhez az álomszerű narratíva és a szimbolika is hozzátartozik. Szélesebb közönség számára munkái sokszor rejtélyesek és többértelműek, ezért a "lynchi" jelző a műfaji meghatározásnál inkább hangulati, stilisztikai kategória.
Egyéb területeken is aktív: képzőművészként rendszeresen tart kiállításokat, könyveket adott ki, zenéket jelentetett meg, rendezett reklámokat és videoklipeket. Emellett ismert gyakorlója és támogatója a Transzcendentális Meditációnak; különböző jótékonysági és oktatási kezdeményezéseket is indított e téren (pl. a David Lynch Foundation).
Lynch munkássága jelentős hatással volt a kortárs filmművészetre és a popkultúrára: alkotásai újraértelmezhetők, sok művész és rendező hivatkozik rá inspirációként, és a filmnyelv kísérleti, határokat feszegető módon történő használatát sokszor hozzá kötik.