Bill Mazer (1920. november 2. – 2013. október 23.) amerikai sportriporter és tévés/rádiós műsorvezető volt, akit a modern sportbeszélgetős rádiózás egyik úttörőjeként tartanak számon. Elsőként vezetett rendszeres sportbeszélgetős rádióműsort: műsora 1964 márciusában indult a WNBC (AM) hullámhosszán, és jelentős hatással volt a későbbi sportsajtó-beszélgetések formátumára és stílusára.

Pályafutás a rádióban és a televízióban

Mazer sokoldalú kommentátorként és stúdióvezetőként dolgozott a profi sportok világában. Többek között az NHL színes kommentátora és stúdióvezetője volt, továbbá a NFL, valamint az Amerikai Kosárlabda Szövetség play-by-play-je is a munkái közé tartozott. A Major League Baseballban a Major League Baseball Milwaukee Braves egyik hangjaként is szerepelt, és mind a CBS, mind az NBC számára közvetített golfversenyeket.

Közel húsz évig volt a WNEW-TV sporthíradójának ismert arca, ahol a napi sportanyagok mellett magazinműsorokat is vezetett. A televíziós munkája közül kiemelkedik a Sports Extra című műsor, amelyet Lee Leonarddal közösen vezetett.

Játék- és szórakoztató műsorok, reklámmunka

Mazer a televíziós játék- és szórakoztató műsorok területén is kipróbálta magát: közreműködött a Concentration című vetélkedőhöz kapcsolódóan, és később saját műsort kapott, a Reach for the Stars-t; ez a sorozat azonban rövid életű volt. Az 1960-as és 1970-es években sok reklám- és szpotmunka fűződik a nevéhez: copywriterként és reklámhangként is dolgozott, többek között az L&M Cigarettes, a Kodak, a Ford és a Trident rágógumik reklámjaiban.

Díjak és elismerések

Mazer pályafutása során számos szakmai elismerést kapott. 1964 és 1966 között háromszor választották meg New York állam Sportscaster of the Year díj nyertesének a National Sportscasters and Sportswriters Association (NSSA) keretében. Pályafutását később is elismerték: bekerült a Buffalo Broadcasters Association Hírességek Csarnokába (1999), valamint a National Jewish Sports Hall of Fame and Museum tagjai közé (1997).

Halála és öröksége

Bill Mazer 2013. október 23-án, 92 éves korában hunyt el egy Connecticut állambeli Danbury kórházában; halálának pontos oka nem hozták nyilvánosságra. Hosszú, sokszínű pályafutása és a sportközvetítési formátumokra gyakorolt hatása miatt a szakma egyik elismert veteránjaként emlékeznek rá: rádiós és televíziós munkássága, valamint a sportműsorok stílusának alakításában betöltött szerepe a sportmédiában ma is mérvadó.