Bhimsen Thapa listen (nepáli: भीमसेन थापा; 1775. augusztus – 1839. augusztus 5.) 1806 és 1837 között Nepál mukhtiyar (a miniszterelnökkel egyenértékű) és tényleges uralkodója volt. A Thapa család befolyásos politikusa és hadvezére, akinek uralma alaposan alakította át a korai 19. századi nepáli bel- és külpolitikát.

Korai élet és felemelkedés

Bhimsen 1797-ben Rana Bahadur sah király Hajuriyajaként (személyi titkár) került közel a trónhoz. 1800-ban Rana Bahadur Shah-val együtt az indiai Varanasiba menekült, miután a királyt belpolitikai nyomás miatt el kellett hagynia Nepált. Varanasiban Bhimsen segítette a korábbi királyt abban, hogy felkészüljön a hatalomba való visszatérésre 1804-ben. Amikor Rana Bahadur visszatért és hatalmi játszmák folytak, Bhimsen politikai pozíciót szerezve 1804-ben az újonnan megalakult kormány kaji (miniszterrel egyenértékű) tagja lett.

1806-ban, miután Rana Bahadur Shah-t Sher Bahadur meggyilkolta, a hatalmi vákuumot kihasználva Bhimsen vezetésével megtörtént az úgynevezett Bhandarkhal-i eseményekhez kapcsolódó megtorlás: sok politikai ellenfelet letartóztattak és kivégeztek, ami lehetővé tette számára a hatalom megszilárdítását. Ezt követően kapta meg a mukhtiyar címet, és gyakorlatilag Nepál tényleges uralkodójává vált.

Katonai kampányok és az angol–nepáli háború

Bhimsen Thapa több katonai egyesítési kampányt rendelt el a nyugati irányokban, hogy növelje a nepáli befolyást és határokat. A korábbi évtizedekben Nepál elfoglalta a Kangda, Kumaon és Gadhwal királyságokat, és ezek a területek a 19. század elején a nepáli befolyás alá kerültek. Bhimsen testvére, Kaji Nain Singh Thapa tábornok a harcokban életét vesztette, míg Bhimsen maga 1811-ben először lett a nepáli hadsereg főparancsnoka.

1814-ben Bhimsen elfogadta a Brit Kelet-indiai Társaság kihívását, ami az 1814–1816 közötti angol–nepáli (gurkha) háborúhoz vezetett. A háborút végül Nepál elvesztette: a 1816-os Sugauli-szerződés jelentős területi veszteségeket rótt ki Nepálra (többek között Kumaon és Garhwal visszakerült brit ellenőrzés alá). Ugyanakkor Nepál megőrizte formális függetlenségét, és a harcok tapasztalatai később a hadsereg átszervezésére és korszerűsítésére ösztönözték Bhimsent.

Belpolitika, reformok és építkezések

Bhimsen Thapa kormányzása alatt számos belpolitikai és infrastrukturális intézkedést hoztak. Támogatta a központi hatalom megerősítését, a hadsereg átszervezését és néhány gazdasági intézkedést, amelyek célja a stabilitás fenntartása volt. Emellett megrendelésére épültek középületek és vallási helyszínek: ismert például, hogy ő építette a Dharaharát (a Bhimsen-tornyot), továbbá vízlétesítményeket, tavakat, járdákat és számos templomot, amelyek a főváros és környéke fejlesztését szolgálták.

Bukás, bebörtönzés és halál

Lalit Tripurasundari királynő, Rana Bahadur sah legfiatalabb felesége és az uralkodó anyakirálynőjeként Bhimsen szövetségese volt; a királynő halála és a belső udvari frakciók megerősödése azonban gyengítette pozícióját. Politikai riválisai, köztük a Pande és más előkelő családok, az 1830-as évek közepére fokozatosan visszaszorították befolyását. 1837-ben Bhimsent politikai vádakkal letartóztatták és bebörtönözték. 1839. augusztus 5-én fogságban halt meg; források szerint halála öngyilkosság volt, bár a körülmények vitatottak és politikailag terheltek.

Öröksége

  • Bhimsen Thapa neve összefonódott a korai 19. századi nepáli állam megerősítésével és modernizációs kísérleteivel.
  • Hadseregének és közigazgatásának átszervezése alapokat adott a későbbi politikai és katonai fejlődéshez.
  • Az angol–nepáli háború és a Sugauli-szerződés következtében azonban jelentős területi veszteségek érték Nepált, ami Bhimsen politikai örökségének ellentmondásos elemévé vált.
  • Építkezései, köztük a Dharahara, a főváros városképében maradt emlékeket hagytak.

Bhimsen Thapa személye ma is ellentmondásos: egyaránt tekintik erőskezű államférfinak, aki megpróbálta megvédeni és modernizálni Nepált, valamint autoriter vezetőnek, akinek politikai megtorlásai és külpolitikai hibái súlyos következményekkel jártak. Történelmi megítélése részben az 1830-as évek udvari intrikái és a későbbi politikai narratívák függvényében alakult.