Benito Jerónimo Feijoo y Montenegro (1676. október 8. - 1764. szeptember 26.) galíciai neoklasszikus szerzetes és tudós volt, akit a tudományos gondolkodás ösztönzéséről ismertek Galíciában és Spanyolországban.

Élete röviden

Casdemiróban született; tizenkét éves korában lépett be a bencések rendjébe. Tanulmányait Galíciában, majd Leónban és Salamancában folytatta. Később teológiát és filozófiát tanított az oviedói egyetemen, ahol tanári és tudományos tevékenysége révén nagy hatást gyakorolt a spanyol felvilágosodás gondolkodására. Élete végéig Oviedóban élt és ott is hunyt el.

Munkássága és hatása

Feijoo legismertebb célja az volt, hogy a babonák, tévhitek és a korszerűtlen tanítások ellen küzdjön, és népszerű módon ismertesse a természettudományos és kritikai gondolkodás alapelveit. Stílusa olvasmányos, érthető volt, ezért széles körben terjedtek esszéi és levelei. Bár szerzetes maradt, sok vitát kiváltó kritikát fogalmazott meg a skolasztika, az asztrológia, az alkimia és a népi babonák ellen, miközben a tapasztalati megfigyelés és a józan ész fontosságát hangsúlyozta.

Kiemelt művei:

  • Teatro critico universal (1726–1739) — többkötetes esszégyűjtemény, amelyben különböző társadalmi, tudományos és kulturális témákat dolgozott fel.
  • Cartas eruditas y curiosas — szintén többkötetes levelezés- és esszegyűjtemény, amelyben érdekességekről, tudományos kérdésekről és gyakorlati problémákról írt.

Esszéiben foglalkozott az oktatás kérdésével, a jogi és orvosi tévhitekkel, valamint számos népi hittel és babonával. Munkássága révén hozzájárult ahhoz, hogy a 18. században sokak meggyőződése megváltozzon, és a felvilágosult, kritikus gondolkodás elfogadottabbá váljon Spanyolországban.

Módszer, szemlélet és egy ismert anekdota

Feijoo fontosnak tartotta az ésszerű kétkedést és a tapasztalati bizonyítékok keresését. Nem radikális ateistaként, hanem ésszerűségre törekvő katolikus gondolkodóként lépett fel: célja nem a vallás megtagadása volt, hanem a téves és misztikus magyarázatok helyett a racionális, megfigyelésen alapuló ismeretek terjesztése.

Feijoo atya különösen elutasította a babonákat és a démoni magyarázatokat olyan jelenségek esetében, amelyeknek pszichológiai vagy természetes okai voltak. Egy ismert anekdota szerint, amelyet egyik leszármazottja, az 1910-ben Kubában született Julio A. Feijoo mesélt el, egyszer egy ördögűzés elvégzésére kérték fel. Hogy bebizonyítsa, a jelenség inkább a szuggesztivitásnak köszönhető, mint valódi démoni hatalomnak, a "megszállott" alanyon végrehajtott hamis ördögűzés során felolvasott Bocaccio híres trágár művéből, a Dekameronból. A latin sorok hallatán a "megszállott" megnyugodott, és kijelentette, hogy mentes a démoni befolyástól — ez a történet jól szemlélteti Feijoo kísérletező és kritikai szemléletét.

Öröksége

Feijoo munkái előkészítették a spanyol felvilágosodás terepét: olvasmányos formában terjesztette az oktatás és a tudomány fontosságát, és hozzájárult ahhoz, hogy a közgondolkodásban csökkenjen a babonák szerepe. Művei a 18. században nagy népszerűségre tettek szert, és később is forrásai maradtak azoknak, akik a racionális gondolkodást és a tudományos szellemet kívánták népszerűsíteni Spanyolországban.

Feijoo személye és munkássága ma is a spanyol felvilágosodás fontos példája: egyszerre szerzetes és a modern, kritikai gondolkodás egyik korai propagátora.