Allan Octavian Hume – Indiai Nemzeti Kongresszus alapítója és ornitológus
Allan Octavian Hume — az Indiai Nemzeti Kongresszus alapítója és az indiai ornitológia atyja: politikus, reformer és természettudós, aki alapvetően formálta a modern Indát.
Allan Octavian Hume, CB, ICS (1829. június 4. – 1912. július 31.) brit tisztviselő, politikai reformer, ornitológus és botanikus, hosszú időn át szolgált Brit Indiában. Az Indiai Nemzeti Kongresszus (INC) egyik alapítója volt, és párhuzamosan kiemelkedő tudományos munkát végzett: a korabeli indiai madárvilág kutatásában olyannyira meghatározó személyiségnek számított, hogy gyakran emlegették őt "az indiai ornitológia atyjaként", illetve a kritikusabb hangok "az indiai ornitológia pápájának" nevezték.
Korai pályafutás és közszolgálat
Hume a brit indiai közigazgatás szolgálatában építette karrierjét. Etawah (Észak-Indiában) közigazgatási tisztviselőjeként személyes tapasztalatai az 1857-es indiai felkelés következményeiről formálták politikai nézeteit: a lázadás kiváltó okait részben a rossz kormányzás számlájára írta, és innentől kezdve aktívan dolgozott azon, hogy a közrend és a helyi lakosság életkörülményei javuljanak. Etawah kerületet a későbbi években gyakran emlegették a helyi reformok és a gyorsan visszaállított normális élet mintájaként.
Hume rangsora emelkedett az indiai közszolgálatban; 1871-ben Lord Mayo kormányzása alatt előléptették, és az Adó-, Mezőgazdasági és Kereskedelmi Minisztérium titkáraként tevékenykedett. Később azonban politikai nézetei és bírálatai – különösen Lord Lyttonnal szemben – 1879-ben a titkárságról való eltávolításához vezettek.
Politikai tevékenység és az Indiai Nemzeti Kongresszus alapítása
Az 1880-as években Hume egyre inkább foglalkozott a modern politikai szerveződés lehetőségével Indiában. Úgy látta, hogy az indiai társadalom politikai képviselete és a britek közigazgatásának megértése javíthatná a helyzetet. A különböző politikai viták és a növekvő általános elégedetlenség hatására Hume kezdeményezte azt a mozgalmat, amely 1885-ben az Indiai Nemzeti Kongresszus megalakulásához vezetett.
Az indiai unió gondolata formát öltött, és Hume kezdetben Lord Dufferin némi támogatását is megkapta, bár Dufferin hivatalosan nem kívánt szoros kapcsolatot tartani a mozgalommal. A kezdeményezés egyik fontos előzménye az 1884. decemberében Madraszban (ma Chennai) tartott teozófiai kongresszus utáni zártkörű találkozó volt, ahol – a korabeli források szerint – az ötlet felmerült. Hume 1885 márciusában nyilvánosságra hozta a meghívást, és az első találkozóra 1885. decemberében Poonában (Poona, ma Pune) került sor.
Az első években – különösen 1886 és 1887 körül – Hume igyekezett bővíteni a Kongresszus társadalmi bázisát: több földművest, városi polgárt és muszlim résztvevőt akart bevonni. Ezek az erőfeszítések azonban visszahatást váltottak ki a brit hatalmi körökben, ami politikai visszalépésekhez és a Kongresszus mozgalmának visszahúzódásához vezetett. Hume sokszor csalódott volt a Kongresszus irányvonala és lassú előrehaladása miatt: fájlalta például, hogy a szervezet nem támogatta határozottan az indiai lányok házassági korhatárának emelésére irányuló lépéseket, és nem fordított elég figyelmet a szegénység és társadalmi igazságtalanság kérdéseire.
Hume több alkalommal figyelmeztetett az agrárproblémákból és elnyomásból fakadó lehetséges erőszakos felháborodásra is; 1892-es hangneme és figyelmeztetései azonban sok brit szolgálatot és néhány Kongresszus-vezetőt megijesztettek. Elégedetlensége és a megfelelő indiai vezetők tartós hiányának érzete miatt végül 1894-ben elhagyta Indiát, és Londonban telepedett le, ahonnan továbbra is figyelemmel kísérte a Kongresszus és az indiai politikai élet alakulását.
Kritika, konfliktusok és sajtóviszonyok
Sok angol-indiai és konzervatív kör ellenezte a Kongresszus ötletét és Hume szerepvállalását. Az indiai sajtó egy része is kritikus volt vele szemben; állítólag ilyen ellenszenv miatt Hume későbbi éveiben rossz véleménnyel volt az újságírókról. A kortárs publicisztikában és szatirikus művekben Hume személyisége időnként gúny tárgya lett – egy 1888-ban megjelent szatírában például feltűnt egy "A. O. Humebogue" nevű figura.
Ornitológiai munkásság
Hume tudományos öröksége talán legmaradandóbban ornitológiai munkásságában öltött testet. Hatalmas érdeklődést fordított a dél-ázsiai madárvilág dokumentálására: összegyűjtött és rendszerezett madárbőröket, jegyzeteket és helymeghatározásokat, létrehozott és szerkesztett szakmai folyóiratot, illetve jelentős könyv- és cikkanyagot hagyott hátra. 1872-ben megalapította és szerkesztette a Stray Feathers című ornitológiai folyóiratot, amely fontos fórum volt a régió madárkutatásának publikálására.
Gyűjteménye igen jelentős volt: rengeteg preparált példányt, megfigyelési jegyzetet és leírást halmozott fel, amelyeket később múzeumok és kutatóintézetek őriztek tovább. Több madár- és egyéb állatfaj viseli nevét emlékeztetőként; legismertebb e tekintetben a Hume-fácán (Syrmaticus humiae), amely a névrokonság miatt sokszor kapcsolódik hozzá a köznyelvben.
Örökség és emlékezés
Hume szerepe az indiai politikai és tudományos életben kettős örökséget hagyott maga után: egyrészt az Indiai Nemzeti Kongresszus egyik alapítójaként hozzájárult azon intézmény létrejöttéhez, amely később az indiai függetlenségi mozgalom meghatározó szervezetévé vált; másrészt ornitológiai munkássága hosszú távon alakította a dél-ázsiai természettudományos kutatásokat.
A Kongresszus későbbi munkájában és emlékezetében is fontos szerepet kapott: az Indiai Nemzeti Kongresszus Bankipurban tartott 27. ülésszakának (1912. december 26–28.) szervezői így emlékeztek rá: "mély fájdalommal vették tudomásul Allan Octavian Hume, C.B., a Kongresszus atyja és alapítója halálát, akinek ritka önfeláldozással végzett élethosszig tartó szolgálataiért India mély és tartós hálát érez, és akinek halálával az indiai haladás és reformok ügye pótolhatatlan veszteséget szenvedett".
Összegzés
Allan Octavian Hume alakja sokrétű: ambiciózus közigazgatási reformer, a brit uralom intézményein belül dolgozó adminisztrátor, ugyanakkor politikai gondolkodó és civilszervező, aki a Kongresszus megalapításával hosszú távú hatást gyakorolt India politikai fejlődésére. Tudományos munkái — különösen az ornithológia terén — maradandó források maradtak a dél-ázsiai természettudományok számára. Élete és tevékenysége így egyszerre tükrözi a korabeli brit-indiai közigazgatás és a modern indiai politikai mozgalom sajátos kapcsolatát, valamint a természettudományos kutatás és a társadalmi reform szokatlan együttállását.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Allan Octavian Hume?
V: Allan Octavian Hume a birodalmi közszolgálat (később az indiai közszolgálat) tagja, politikai reformer, Madurai gyűjtője és a dél-bombayi kikötők adminisztrátora volt. Az Indiai Nemzeti Kongresszus egyik alapítója és neves ornitológus volt.
K: Mit figyelt meg Hume Indiával kapcsolatban Lord Lytton uralma alatt?
V: Lord Lytton uralkodása alatt Hume megfigyelte, hogy India népe reménytelenséget érzett, és tenni akart valamit, és megjegyezte, hogy "hirtelen erőszakosan kitört a szórványos bűnözés, az ellenszenves személyek meggyilkolása, a bankárok kirablása és a bazárok kifosztása, valóban a törvénytelenség cselekedetei, amelyek az erők megfelelő összefogásával bármelyik nap nemzeti lázadássá fejlődhetnek".
K: Hogyan vélekedtek az angol-indiaiak az Indiai Nemzeti Kongresszus mögötti elképzelésről?
V: Sok angol-indiai ellenezte az Indiai Nemzeti Kongresszus mögötti elképzelést. Az indiai sajtó inkább negatívan tekintett rá.
K: Mi vezetett a Kongresszus visszalépéséhez 1886 és 1887 között?
V: Amikor 1886 és 1887 között megpróbálta növelni bázisát azáltal, hogy több földművest, városi lakost és muszlimot vont be, ez a brit hatóságok részéről visszahatást váltott ki, ami a Kongresszus visszalépéséhez vezetett.
K: Hogyan próbálta Hume a hercegeket bevonni a nemzeti felszabadítás ügyébe?
V: 1892-ben úgy próbálta őket bevonni, hogy figyelmeztette őket a lehetséges agrárforradalomra, de ez csak felháborította a brit establishmentet és megrémítette a Kongresszus vezetőit.
K: Mi történt Bankipurban 1912 decemberében?
V: Bankipurban 1912 decemberében a szervezők megtartották az Indiai Nemzeti Kongresszus 27. ülését, ahol "mélységes fájdalmukat" rögzítették Hume halála miatt, akit "atyjának és alapítójának" tekintettek a ritka önfeláldozással végzett élethosszig tartó szolgálataiért.
Keres