Allan Octavian Hume
Allan Octavian Hume, CB ICS (1829. június 4. - 1912. július 31.) a birodalmi közszolgálat (később az indiai közszolgálat) tagja, politikai reformer, ornitológus és botanikus, aki Brit Indiában dolgozott. Az Indiai Nemzeti Kongresszus egyik alapítója volt. Neves ornitológus, Hume-ot "az indiai ornitológia atyjának", és azok, akik dogmatikusnak találták, "az indiai ornitológia pápájának" nevezték.
Etawah közigazgatási tisztviselőjeként az 1857-es indiai lázadásban a rossz kormányzás következményét látta, és nagy erőfeszítéseket tett az egyszerű emberek életének javítása érdekében. Etawah kerület az elsők között volt, ahol visszatért a normális élet, és a következő években Hume reformjainak köszönhetően a kerületet a fejlődés mintaképének tekintették. Hume felemelkedett az indiai közszolgálat ranglétráján, és 1871-ben Lord Mayo vezetésével az Adó-, Mezőgazdasági és Kereskedelmi Minisztérium titkárává lépett elő. Lord Lyttonnal szembeni kritikája azonban 1879-ben a titkárságról való eltávolításához vezetett.
1894-ben elhagyta Indiát, és Londonban élt, ahonnan továbbra is érdeklődött az Indiai Nemzeti Kongresszus iránt. Miután nyugdíjba vonult a közszolgálattól, Lord Lytton uralmának vége felé Hume megfigyelte, hogy India népe reménytelenséget érez, és tenni akar valamit, és megjegyezte, hogy "hirtelen erőszakos, szórványos bűncselekmények, ellenszenves személyek meggyilkolása, bankárok kirablása és bazárok kifosztása, valóban a törvénytelenség cselekedetei, amelyek az erők megfelelő összefogásával bármelyik nap nemzeti lázadássá fejlődhetnek". A brit kormánnyal kapcsolatban kijelentette, hogy a brit kormánynak jelenleg a közigazgatás minden ágában az alattvalók véleményének és érzéseinek tanulmányozott és változatlan semmibevétele, ha nem is tényleges megvetése a vezető jellemzője. Az indiai unió gondolata formát öltött, és Hume kezdetben Lord Dufferin némi támogatást kapott ehhez, bár utóbbi nem kívánt hivatalos kapcsolatot tartani vele. Azt feltételezik, hogy az ötlet eredetileg egy tizenhét emberből álló zártkörű találkozón fogalmazódott meg az 1884 decemberében Madraszban tartott teozófiai kongresszus után. Hume kezdeményezte, és 1885 márciusában volt az első felhívás, amelyben összehívták az első Indiai Nemzeti Uniót, hogy a következő decemberben Poonában találkozzon.
1886 és 1887 között több földműves, városi polgár és muszlim bevonásával próbálta növelni a Kongresszus bázisát, ami a britek részéről visszahatást váltott ki, ami a Kongresszus meghátrálásához vezetett. Hume csalódott volt, amikor a Kongresszus ellenezte az indiai lányok házassági korhatárának felemelésére irányuló lépéseket, és nem foglalkozott a szegénységgel kapcsolatos kérdésekkel. Néhány indiai hercegnek nem tetszett a demokrácia gondolata. Hume 1892-ben megpróbálta őket cselekvésre bírni azzal, hogy erőszakos agrárforradalomra figyelmeztetett, de ez csak felháborította a brit berendezkedést, és megijesztette a Kongresszus vezetőit. Csalódottan a nemzeti felszabadítás ügyéért dolgozni hajlandó indiai vezetők folyamatos hiánya miatt Hume 1894-ben elhagyta Indiát. Sok angol-indiai ellenezte az Indiai Nemzeti Kongresszus ötletét. Az indiai sajtó hajlamos volt negatívan tekinteni rá, olyannyira, hogy Hume állítólag még későbbi életében is nagyon rossz véleménnyel volt az újságírókról. Egy 1888-ban megjelent szatirikus művében szerepelt egy "A. O. Humebogue" nevű szereplő.
Az Indiai Nemzeti Kongresszus Bankipurban tartott 27. ülésszakának (1912. december 26-28.) szervezői "mély fájdalommal vették tudomásul Allan Octavian Hume, C.B., a Kongresszus atyja és alapítója halálát, akinek ritka önfeláldozással végzett élethosszig tartó szolgálataiért India mély és tartós hálát érez, és akinek halálával az indiai haladás és reformok ügye pótolhatatlan veszteséget szenvedett".
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Allan Octavian Hume?
V: Allan Octavian Hume a birodalmi közszolgálat (később az indiai közszolgálat) tagja, politikai reformer, Madurai gyűjtője és a dél-bombayi kikötők adminisztrátora volt. Az Indiai Nemzeti Kongresszus egyik alapítója és neves ornitológus volt.
K: Mit figyelt meg Hume Indiával kapcsolatban Lord Lytton uralma alatt?
V: Lord Lytton uralkodása alatt Hume megfigyelte, hogy India népe reménytelenséget érzett, és tenni akart valamit, és megjegyezte, hogy "hirtelen erőszakosan kitört a szórványos bűnözés, az ellenszenves személyek meggyilkolása, a bankárok kirablása és a bazárok kifosztása, valóban a törvénytelenség cselekedetei, amelyek az erők megfelelő összefogásával bármelyik nap nemzeti lázadássá fejlődhetnek".
K: Hogyan vélekedtek az angol-indiaiak az Indiai Nemzeti Kongresszus mögötti elképzelésről?
V: Sok angol-indiai ellenezte az Indiai Nemzeti Kongresszus mögötti elképzelést. Az indiai sajtó inkább negatívan tekintett rá.
K: Mi vezetett a Kongresszus visszalépéséhez 1886 és 1887 között?
V: Amikor 1886 és 1887 között megpróbálta növelni bázisát azáltal, hogy több földművest, városi lakost és muszlimot vont be, ez a brit hatóságok részéről visszahatást váltott ki, ami a Kongresszus visszalépéséhez vezetett.
K: Hogyan próbálta Hume a hercegeket bevonni a nemzeti felszabadítás ügyébe?
V: 1892-ben úgy próbálta őket bevonni, hogy figyelmeztette őket a lehetséges agrárforradalomra, de ez csak felháborította a brit establishmentet és megrémítette a Kongresszus vezetőit.
K: Mi történt Bankipurban 1912 decemberében?
V: Bankipurban 1912 decemberében a szervezők megtartották az Indiai Nemzeti Kongresszus 27. ülését, ahol "mélységes fájdalmukat" rögzítették Hume halála miatt, akit "atyjának és alapítójának" tekintettek a ritka önfeláldozással végzett élethosszig tartó szolgálataiért.
