Varsói szerződés (1970) Nyugat-Németország és Lengyelország határmegállapodása
A Varsói Szerződés (németül: Warschauer Vertrag) Nyugat-Németország és a Lengyel Népköztársaság közötti fontos kétoldalú megállapodás volt. A szerződést 1970. december 7-én írták alá, és a német Bundestag 1972. május 17-én ratifikálta. A megállapodás része volt Willy Brandt kancellár keleti politika-stratégiájának (Ostpolitik), amely a Nyugat-Németország és a kelet-közép-európai államok közötti normalizálódást célozta.
Háttér
A szerződés aláírására a hidegháborús Európa politikai és történelmi feszültségei közepette került sor. A második világháború következtében Németország jelentős keleti területeket veszített, és a határok rendezése – különösen a Odera–Neisse-vonal – hosszú ideig vitatéma maradt. Lengyelország a háború után a keleti területek egy részét elvesztette a Szovjetuniónak, és a nyugati területek (például Szilézia, Pomorje és Kelet-Poroszország egy része) Lengyelországhoz kerültek. Ezért Lengyelország számára különösen fontos volt a határ biztonságának és a területi integritás elismerésének garantálása.
A szerződés tartalma és jogi jelentősége
A felek a szerződésben többek között elkötelezték magukat az erőszakmentesség mellett és hivatalosan elfogadták a meglévő határt, az Odera-Neisse-vonalat. A megállapodás egyrészt politikai és morális jelentőséggel bírt Lengyelország számára, másrészt jogi lépés volt a két állam közötti kapcsolatok rendezésében.
Ugyanakkor a Nyugat-Németország részéről jogilag nem tekintették a határ végleges, vitathatatlan lezárásának: a szerződés IV. cikkelye kimondta, hogy korábbi, háborút lezáró nemzetközi megállapodások — többek között a potsdami rendelkezések — helyzetét ez a megállapodás nem váltja fel, és hogy a határ végleges rendezésére a Németország és a szövetségesek közötti esetleges békeszerződés keretében kerülhet sor. Ez az álláspont tükrözte azt a nyugat-német jogpolitikai megfontolást, hogy a végleges rendezéshez nemzetközi, minden érintett államot magában foglaló megállapodás szükséges.
Reakciók és belpolitikai vita
A szerződést Nyugat-Németországban erősen bírálta a konzervatív CDU/CSU ellenzék, amely egyes politikusai szerint Nyugat-Németország érdekeinek feladását látták a lengyel határ elismerésében. Willy Brandt kancellárt különösen hevesen támadták emiatt. Másrészt Brandt és hívei azt hangsúlyozták, hogy a normalizáció és a békés együttélés előmozdítása érdekében szükség volt a nyilvános és diplomáciai elismerésre.
Érdekesség, hogy a Német Demokratikus Köztársaság (Kelet-Németország) már korábban, 1950-ben kétoldalú megállapodásban (Zgorzelec-szerződés) elismerte a határt, tehát a 1970-es megállapodás a nyugatnémet részről egy lényeges lépést jelentett a két Németország eltérő külpolitikai megközelítéseinek közelítésében.
Utóhatások
A szerződés hosszabb távon hozzájárult a lengyel–német kapcsolatok konszolidálódásához, és a kelet–nyugat feszültségek enyhítését célzó brandti Ostpolitik sikerének része volt. Brandt közelmúltbeli külpolitikai erőfeszítéseit és a keleti nyitás iránti elkötelezettségét a nemzetközi közvélemény és a Nobel-bizottság is elismerte (Brandt 1971-ben Nobel-békedíjat kapott).
A határ végleges, jogilag rendezett megerősítése végül csak a német újraegyesítést követően, 1990. november 14-én történt meg, amikor az újraegyesült Németország és Lengyelország aláírta a német–lengyel határszerződést, amely megerősítette az Odera–Neisse határvonalat. Ezzel politikailag és jogilag is lezárult az a hosszú folyamat, amely a második világháborút követő területi rendezés tartósabb rendezéséhez vezetett.
A Varsói Szerződés tehát nemcsak kétoldalú megállapodásként, hanem a hidegháborús Európa határ- és biztonságpolitikai rendezésének egyik mérföldköveként is értékelhető.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a varsói szerződés?
V: A Varsói Szerződés egy Nyugat-Németország és a Lengyel Népköztársaság közötti szerződés. A szerződést 1970. december 7-én írták alá, és a német Bundestag 1972. május 17-én ratifikálta.
K: Mire kötelezte magát mindkét fél a szerződésben?
V: Mindkét fél elkötelezte magát az erőszakmentesség mellett, és elfogadta a meglévő határt - az Odera-Neisse-vonalat.
K: Miért volt ez akkoriban érzékeny téma?
V: Ez akkoriban érzékeny téma volt, mivel Lengyelország attól tartott, hogy egy napon egy német kormány igényt tart majd a második világháború után Németország által elvesztett területek egy részére.
K: Milyen területeket foglalt el Lengyelország?
V: Lengyelország átvette a Szovjetunió által 1939-ben meghódított kelet-lengyelországi területeket. E terület nagy része a Curzon-vonaltól keletre feküdt, és Lengyelország megtartotta azt a lengyel-szovjet háború (1919-1921) után.
K: Ki kritizálta Willy Brandt kancellárt, amiért aláírta ezt a szerződést?
V: Willy Brandt kancellárt hevesen bírálta a konzervatív CDU/CSU ellenzék, amiért aláírta ezt a szerződést, mivel támogatta, hogy Németország igényt tarthasson az elvesztett területek egy részére.
K: Mikor erősítette meg újra az újraegyesült Németország?
V: Az Odera-Neisse-vonalat az újraegyesült Németország az 1990. november 14-én aláírt német-lengyel határszerződésben erősítette meg.
K: Ezt tekintették akkoriban a határokkal kapcsolatos végső szónak? V: Nem, mert a IV. cikkely kimondta, hogy a korábbi szerződéseket, például a potsdami egyezményt nem váltotta fel ez a legutóbbi megállapodás, így a rendelkezéseket a Németország és a szövetségesek között a II. világháborúból származó végleges békeszerződéssel lehet módosítani, ahogyan azt a potsdami egyezmény előírta.
